CW csatorna. Kedd. iZombie. Ennyit mindenképp tudni kell. A héten debütált a sorozat, és bár kicsit késve, de sikerült megnéznem. Eddig két zombis sorozatot láttam, az In the Flesh-t, ami nem igazán büszkélkedik hosszú első évaddal, de érdekesnek mindenképp mondható, és a The Walking Dead-et, amit igazából csak elkezdtem, de nem fejeztem be. És most lehet utálni fogtok, de nekem egyszerűen nem jött be. Nem fogott meg így kénytelen voltam abbahagyni. Ezeket számba vetve fogalmam se volt mi várható az iZombietól, így nem is nagyon agyaltam az egészen. A bemutatókat félve néztem, de végül meggyőztek arról, hogy lessem meg az első részt. Kellemeset csalódtam.

Történet: Egy orvostanhallgató lány (Olivia "Liv" Moore), aki zombivá változik. Az orvoslást feladva kórbonctanon vállal munkát, ahol könnyen hozzájut legújabb kedvenc ételéhez, az emberi agyhoz. Ennek csak épp annyi a következménye, hogy az emberek emlékeit is megkapja. Ezt felhasználva médiumnak adja ki magát, és segít a nyomozónak megoldani a gyilkossági ügyeket.

Spoilerzóna, avagy vélemény az első részről: Zombi. Az emberek többségének ugyanaz jut az eszébe. Felemelt karok, belassított mozdulatok, üres tekintet, fehér-szürke bőr, hörgő hang, na meg a zombiapokalipszis..., és még sorolhatnám. Nagyjából erre számítunk, ahogy én is. Az első kellemes meglepetés az egyik bemutató alatt ért, amikor bár a főszereplőn elég egyértelműen kivihető volt a zombi jelenség, emberi viselkedést produkált. A történet gyilkosságokat megoldós alapokon fekszik kiegészítve ezzel az agyevősdivel, ami őszintén szólva még gusztusosra is sikeredett. Na ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, hogy megnézem. Ami már az első részben feltűnt, és kifejezzetten tetszett, az-az, hogy a lány érzelmeket produkál. Rendben, láttunk már érző zombikat {Eleven testek}, de legyünk őszinték, azt egy árnyalatnyit túlzásba vitték, ráadásul ott az egyetlen érzelem a szerelem volt. Ebben a sorozatban kicsit másképp mutatkoznak meg a dolgok. A lány nincs igazán kibékülve ezzel az egész élőhalott dologgal, aztán ott van a családja és az ex-barátja is, akiknek fogalmuk sincs az egészről, és nem is árulhatja el, így "goth" stílusra váltva álcázza magát. Ó igen, ehhez még leadja az "I don't care" szerepet, amit én általában ki nem állhatok, de meg kell hagyni, neki nagyon illik.

Összeségében: A színésznő nagyon szimpatikus, és a többiekkel sincs semmi gond. Szerintem jól összehozták, és első résznek tökéletesen megfelelt. Én ajánlom, főleg azoknak, akik nincsenek túlságosan oda a félelemtes dolgokért, de nagyon éheznek már egy kis zombitámadásra.

Nemrégiben olvastam el Brigid Kemmerer egyik könyvét, az Elementál sorozat első részét, mely a Vihar nevet viseli. Nagyon rég be szerettem volna már szerezni, de különböző okok miatt csak most sikerült. Jobb később mint soha, és egyértelműen megérte rá várni. Kezdjük is az elején.

Külső {kép}: Az első dolog, ami megfogott a könyvben, egyértelműen a borítója volt. Hazudnék, ha azt mondanám nem a srácok miatt, de nem kizárólagosan. Annyit tudni kell, hogy minden könyv borítójának a színe jellemzi az adott részben a főszereplősrácot. Az első rész színe ugye a kék, és mily' meglepő, az én kedvenc színem. Aztán ott vannak a villámok és a halvány felhők, amik bár csak kiegészítő elemek, felkeltik az ember érdekődését, legalábbis én így voltam vele. Az pedig külön tetszik, hogy bár mind a négy srác rajta van a borítón, csak a rész főszereplőjét emelték ki. És ez így van minden egyes résznél. A másik dolog, ami nem igazán a borítóval kapcsolatos, de a külsőhöz (is) sorolható; vastagság. Küztudott, hogy imádom a vastag, terjedelmes könyveket, és be kell vallanom, nálam ez is döntő szerepet játszik a könyvesboltban. Tény és való, ez nem mindig pozitív dolog, de még mielőtt bárki leszólna, természetesen olvasok vékony könyveket, és ugyanúgy szeretem őket.

Történet: A sztori egy fiatal lányról, Beccaról szól, akiről volt barátja csúnya hazugságokat terjeszt, amit sokan el is hisznek. Egyik este a parkolóban megmenti Chris Merricket, a csöndes, visszahúzodó osztálytársát, kiről később kiderül, a testvéreivel együtt uralni tudják az elemeket. Később jön Hunter, a titokzatos új fiú, aki megmenti Becca életét. A fiú kedves, és védelmező így Becca bízik benne, de mint mindenkinek, neki is vannak titkai.

Spoilerzóna, avagy elejétől a végéig: Szóval van ez a lány. Becca. Szerény személyem véleménye, de ez az egy név az egész könyvsorozat alatt ki tudott készíteni. Simán a név annyira idegesítő volt és ez valószínűleg azért, mert számomra egyáltalán nem illett a karakterhez. Tudjátok van az-az érzés, mikor ránézel egy személyre, ismered kívül-belül és rájösz, neki nem is lehetne más nevet adni, hisz annyira illik rá. Nos talán ez volt a probléma. Igaz néha maga a karakter is ki tudott készíteni, de ez nem annyira meglepő. Az ilyen jellegű könyvekben néha mérhetetlen dühöt és utálatot tudok érezni a nőneműekkel szemben. Alapvetően azért kedveltem a lányt. A kedvenceim egyértelműen a Merrick fivérek, közülök is talán leginkább Gabriel, de az ő története még odébb van. Tehát Chris.  Az elem amelyet ural "nagy meglepetésünkre" a víz. Nos, nálam semmiképp sem azonos a borítón lévő sráccal, de mindenképp jóképű. Ami viszont benne megfogott az jelleme, a karaktere. Olyan álompasi beütésű, de mégse tökéletes. Próbál megbírkózni ezzel az egész helyzettel, igyekszik nem szétverni Hunter képét, és a maga módján bár, de védelmező típus. Apropó Hunter, beszéljünk egy kicsit róla is. Fura stílusú új srác, aki tehetséges a rosszkor rosszhelyen lenni dolgokban. Becca bizalmába férkőzik. Az elején kedveltem a srácot, de aztán ahogy Chris ellen hangolta Beccát egyre idegesítőbb lett. Nem igazán gyanakodtam rá de mint kiderült, nem csak titkolózik, de egy elég nagy hazug is. A végére azért megértettem. Még mindig nem kedvelem, de megértem.

Összegző: A történet elég eseménydúsan indul, és szerencsére az egész könyv alatt végigvezeti azt. Nem annyira misztikus és földöntúli, de nem is igazán hétköznapi. Én mindenképp a kedvenc könyveim közé sorolom, és nagyon várom a második részt.
 

Hosszú előkészületek, milliónyi átgondolás, megfontolás, lustulás és egyéb tényezők után itt az idő a nyitásra. Rengeteget agyaltam rajta, de őszintén, nagyon hiányzott már egy oldal. Legalább egy éve már az utolsó blogomnak, és jót is tett ez a szünet, de elég volt már belőle. Egy kicsit más terepre "nézek", egy kicsit más stílussal próbálkozom, mint témát, mint írásmódomat tekintve, sőt, ahogy a weboldal stílusát nézem, úgy tűnik ebben is változtam egy picit. Térjünk a lényegre. Ahogy a bemutatkózó szövegben olvashattátok, amolyan véleményes, semmi esetre sem kritikás lapról van szó. Nem sok választja el a kettőt, de van különbség és sokkal jobb meghatározás az első, mint utóbbi. Lesz itt szó könyvekről, sorozatokról, filmekről, zenékről, sőt játékokról is, mert bizonyám, szorult belém némi kockaság is. Azon kívül tippek, trükkök, tanácsok és hasonló szerintem hasznonasnak minősített dolgok, meg úgy átalában olyan dolgok, amik engem foglalkoztatnak. Remélem élvezni fogjátok, mert én igen ^^ Így a végére még annyit; az oldal létrejöttének több oka is van. Az elsőt már feljebb említettem, hiányzott a dolog. A másik az, hogy nem igazán tökéletes a helyesírásom és a fogalmazásom, és hát mivel is lehetne ezen javítani, ha nem gyakorlással. A harmadik az, hogy szeretném veletek megosztani azokat a dolgokat, amiket én is szeretek, mert sok kedvencemre én is ilyen módon találtam rá, és jó dolognak tartom. A legfőbb ok pedig, nincs még egy olyan dolog, ami annyira elviselné a pofázásomat a semmiről, mint egy ilyen weboldal. Készülj világ!
 

u.i..: bemutatkozni mindenhol elfelejtettem. Deann vagyok {ejtsd: Dí-enn}. - nőnemű, a félreértések elkerülése érdekében.