A Dove csinált egy reklámkampányt, amelyben döntés elé állította a nőket. Két ajtó fölé egy-egy szöveget helyeztek. Az egyiken az "átlagosoknak" a másikon a "szépeknek" szavak áltak, és az emberek maguk dönhették el, melyiket választják. A legtöbben az átlagos ajtót választották, ami azt bizonyítja, hogy a nőknek kevés az önbizalmuk. Higyjetek magatokban, legyen önbizalmatok és vegyétek észre, mindannyian csodálatosak és gyönyörűek vagytok. Igen kedves, te is! Ezt sose felejtsétek.

Úgy gondolom nem igényel semmiféle hozzáfűzést.

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, sok locsolót a lányoknak, és annál több csokit a fiúknak. Idén még meglepetéssel nem készültem, illetve szerettem volna, de nem jött össze, így ha megérjük a jövő évet, megvalósítom. Bejegyzéssel nem tudom mennyire tudok ma még jönni, de igyekszem. Addig viszont legyetek jók, egyetek sokat, pihenjétek ki magatokat... legalábbis én ezt fogom.^^

Még mindig nem az ígért dolgokkal, de végre jöttem. Biztosan sokan ismeritek, nézitek, vagy legalább hallotatok a Teen Wolf című sorozatról. Ha nem, akkor röviden elmondanám, hogy egy tinédzserből lett vérfarkasról és annak új, nem igazán hétköznapinak mondható életéről szól. Barátai, akiknek legtöbbje szintén rendelkezik valamiféle adottsággal, képességgel, vagy nem éppen emberi külsővel és a gonosz, akik szintén leggyakrabban az alakváltók csoportjába sorolhatók. Röviden, tömören, sablonos és spoilermentesen így lehetne a legrövidebben jellemezni a sorozatot. Első hallásra illetve olvasásra klisésen is hanghozhatna, sőt az első évad első pár része - számomra - ugyan ezt sejtette. A kulcs azonban a türelem. Igen tényleg elég lassan, mondhatni gyerekesen és egy picit talán döcögősen is indult az egész sorozat, de legyünk őszinték, igazán sokat feljődött mint az írók, mint a színészek, és lényegében az egész stáb. Már a második évadban is észrevehető a változás, de ha az első és negyedik évad összehasonlítását nézzük, jelentős a különbség. Leginkább a történeten és annak komolyságán látszik meg. A sorozat jelenleg az ötödik évadnál tart, melynek első része a Creatures of the Night, nyár elején, pontosabban június 29-én kerül vetítésre Amerikában az MTV csatornán. Jeff Davis (producer) már nyilvánosságra hozott néhány információt az új évaddal kapcsolatban, sajnálatosan közéjük tartozik az is, hogy pár szereplő, sokak kedvencei - ahogy nekem -, távoznak, vagy csak ritkábban jellenek meg a soroztban. Pozitívumként szolgál azonban az a hír, miszerint néhány mellékszereplőnk nagyobb szerepet kap, így őket is jobban megismerhetjük. Erre viszont még egy-két hónapot várnunk kell. Hivatalos előzetes még sajnos nem jelent meg, de addig egy kis színfalak mögötti felvétel az első évadból.

Egy újabb nyílt titok rólam; digitális média grafikusnak tanulok, ami már csak így említésre is, elég tág fogalom, és nem hiába, hiszen jópár dolgot magába foglal. Amivel én a sok milliónyi dolog közül leginkább foglalkozom, és ami a legjobban érdekel, az a fotózás. {Igen, manapság menő dolog fotózni és blogot írni egyszerre, de minden divatember szöveget megelőzve szólnék, hogy a blogos korszakom hét, a komolyabban vett fotózás időszakom öt-hat éve kezdődött.} Szóval minden mainstream dolgot félretéve beszéljünk egy kicsit Erin Graboski-ról, aki az egyik kedvenc fotósom - a sok közül. Manapság felkapott dolog lett elvont verseket, gondolatok és szövegeket írni, elvont dolgokat rajzolni, festeni, sőt "elvontan zenélni". Mindent behálóz ez az elvontság és ezalól a fotózás sem kivétel. Őszinte leszek, néha már a könyökömön jön ki ez a sok, egyediségnek beállított elvontság. Az emberek hajlamosak túlzásba esni a művészet bármely részén ha erről a témáról van szó. Félreértés ne essék, egyáltalán nincs problémám ezzel a dologgal, csak a túlzással és az erőltetéssel. Személy szerint én csak a fotózásról merek nyilatkozni, és talán pont ez a legveszélyesebb célpont. Itt tudunk észrevétlenül és a leggyorsabban átesni a ló másik oldalára. Legnyilvánvalóbb ez a túlontúl erőltetett mozdulatokban, ami amellett, hogy túl sok, még ellentétes érzelmeket is kiválhat az emberből, majd ennek köszönhetően az egész kép elveszti a mondanivalóját és az értékét. És jöjjön itt úrja Erin neve. Grafikai utómunkálatokkal, de gyönyörű munkát végez. Tudja hogy kell érzéseket, sőt erős érzelmeket kiváltani az emberből egy-egy képpel, és mégis a határon belül marad. Visszafogott, és erős. Hihetetlenül csodálom őt, és bár én annyira nem vagyok benne az egész elvontság témában, így nálam ritkán, de tényleg nagyon ritkán jelentkezik, mégis sokszor inspirálnak a képei. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de akkor is. Csodálatosak a képei, lessétek meg! Egyébként ti szerettek fotózni? Vagy van olyan fotós, akit annyira csodáltok, mint én Graboski-t? Esetleg ha vannak fotóitok, vagy kedvenc fotósotok, írjátok meg, küldjétek el!