Nemrégiben olvastam el Brigid Kemmerer egyik könyvét, az Elementál sorozat első részét, mely a Vihar nevet viseli. Nagyon rég be szerettem volna már szerezni, de különböző okok miatt csak most sikerült. Jobb később mint soha, és egyértelműen megérte rá várni. Kezdjük is az elején.

Külső {kép}: Az első dolog, ami megfogott a könyvben, egyértelműen a borítója volt. Hazudnék, ha azt mondanám nem a srácok miatt, de nem kizárólagosan. Annyit tudni kell, hogy minden könyv borítójának a színe jellemzi az adott részben a főszereplősrácot. Az első rész színe ugye a kék, és mily' meglepő, az én kedvenc színem. Aztán ott vannak a villámok és a halvány felhők, amik bár csak kiegészítő elemek, felkeltik az ember érdekődését, legalábbis én így voltam vele. Az pedig külön tetszik, hogy bár mind a négy srác rajta van a borítón, csak a rész főszereplőjét emelték ki. És ez így van minden egyes résznél. A másik dolog, ami nem igazán a borítóval kapcsolatos, de a külsőhöz (is) sorolható; vastagság. Küztudott, hogy imádom a vastag, terjedelmes könyveket, és be kell vallanom, nálam ez is döntő szerepet játszik a könyvesboltban. Tény és való, ez nem mindig pozitív dolog, de még mielőtt bárki leszólna, természetesen olvasok vékony könyveket, és ugyanúgy szeretem őket.

Történet: A sztori egy fiatal lányról, Beccaról szól, akiről volt barátja csúnya hazugságokat terjeszt, amit sokan el is hisznek. Egyik este a parkolóban megmenti Chris Merricket, a csöndes, visszahúzodó osztálytársát, kiről később kiderül, a testvéreivel együtt uralni tudják az elemeket. Később jön Hunter, a titokzatos új fiú, aki megmenti Becca életét. A fiú kedves, és védelmező így Becca bízik benne, de mint mindenkinek, neki is vannak titkai.

Spoilerzóna, avagy elejétől a végéig: Szóval van ez a lány. Becca. Szerény személyem véleménye, de ez az egy név az egész könyvsorozat alatt ki tudott készíteni. Simán a név annyira idegesítő volt és ez valószínűleg azért, mert számomra egyáltalán nem illett a karakterhez. Tudjátok van az-az érzés, mikor ránézel egy személyre, ismered kívül-belül és rájösz, neki nem is lehetne más nevet adni, hisz annyira illik rá. Nos talán ez volt a probléma. Igaz néha maga a karakter is ki tudott készíteni, de ez nem annyira meglepő. Az ilyen jellegű könyvekben néha mérhetetlen dühöt és utálatot tudok érezni a nőneműekkel szemben. Alapvetően azért kedveltem a lányt. A kedvenceim egyértelműen a Merrick fivérek, közülök is talán leginkább Gabriel, de az ő története még odébb van. Tehát Chris.  Az elem amelyet ural "nagy meglepetésünkre" a víz. Nos, nálam semmiképp sem azonos a borítón lévő sráccal, de mindenképp jóképű. Ami viszont benne megfogott az jelleme, a karaktere. Olyan álompasi beütésű, de mégse tökéletes. Próbál megbírkózni ezzel az egész helyzettel, igyekszik nem szétverni Hunter képét, és a maga módján bár, de védelmező típus. Apropó Hunter, beszéljünk egy kicsit róla is. Fura stílusú új srác, aki tehetséges a rosszkor rosszhelyen lenni dolgokban. Becca bizalmába férkőzik. Az elején kedveltem a srácot, de aztán ahogy Chris ellen hangolta Beccát egyre idegesítőbb lett. Nem igazán gyanakodtam rá de mint kiderült, nem csak titkolózik, de egy elég nagy hazug is. A végére azért megértettem. Még mindig nem kedvelem, de megértem.

Összegző: A történet elég eseménydúsan indul, és szerencsére az egész könyv alatt végigvezeti azt. Nem annyira misztikus és földöntúli, de nem is igazán hétköznapi. Én mindenképp a kedvenc könyveim közé sorolom, és nagyon várom a második részt.